Autoimmun jóga tanfolyam

Autoimmun jóga tanfolyam

Melyik a “kisebb rossz”? Ha igent mondunk, miközben kizsigereljük magunkat, vagy ha lelkiismeret furdalással küzdünk egy “nem” után?

Ez a kérdés felmerült a legutóbbi poszt egyik kommentjében és a tanfolyamon is, úgyhogy mindenképpen foglalkozni kell vele.

Aki elkezdett ebben a témakörben dolgozni magán, az már valószínűleg találkozott az érzéssel. Nem biztos, hogy létezik jó megoldás, vagy olyan, ami mindenki számára üdvözítő. Én is csak azt tudom tenni, hogy leírom azt, ami nekem működött.

Az eddigi tapasztalataim alapján mi mind teljesítménykényszeres, maximalista emberek vagyunk, megspékelve némi önbizalomhiánnyal. Nem tudunk kivetkőzni önmagunkból, csak akaratlagosan változtatni.
Én is ezt tettem, de ahhoz, hogy nemet tudjak mondani lelkiismeretfurdalás nélkül, szükségem volt ész érvekre.

 

Rájöttem, hogy a pillanatnyi nem, tulajdonképpen egy hosszútávú igen.

 

Igen arra, hogy szeretnék élni, méghozzá egészségesen, igen arra, hogy a kisfiam sokáig számíthasson rám, igen arra, hogy boldog feleség és barát lehessek.

A képzeletbeli mérlegem egyik serpenyőjébe mindig a mindenkori állapotomat pakolom, a másikba pedig azt a kérdést, elvárást, szívességet, amire választ kell adnom. Ha egy igennel negatív irányba billenne a mérleg, nemet mondok. De a hosszú távú egyensúlyt, az életigenlésemet éppen ez a nem mozdítja előre.

ÉS még egy indok. EGYSZERŰBB NEMET MONDANI VÁLASZTÁSBÓL, MINT KÉNYSZERŰSÉGBŐL. Ha most kizsigereled magad, padlóra kerülsz, lenullázod magad, holnap már nem a te döntésed lesz a “nem”, hanem rákényszerít az élet.

Ragadd meg a lehetőséget! Most még TE VÁLASZTHATSZ!.